44.rész
2006.11.06. 18:50
44.rész
Csöndesen benyitottunk és csodálkozva állapítottuk meg, hogy Fanny és Bill sehol sem voltak… Legalábbis nem láttuk őket. Csak egy hatalmas takaró tömeget láttunk. Tom odament lerántotta róluk a ,,leplet”, én meg felhúztam a redőnyt.
-ÉBRESZTO!!!!-ordított Tom.
-Mi van?!-ugrott fel Fanny.
-Hagyjá’ aludni!-húzta magára vissza a takarót Bill.
-Ti ruhában aludtatok? Mégis milyen későn értetek haza?-csodálkoztam.
-Mi sem tudjuk. Csak arra emlékszem, hogy nagyon fáradtak voltunk.-dőlt vissza Fanny is.
-És még mindig azok vagyok, szóval légyszi hagyjatok aludni!-dörmögött Bill.
-Drága tesókám! Ha tudnád mennyi az idő nem ezt mondanád!-szólt Tom.
-Miért?-pattant Bill az órához.-Te jó ég! Sietnünk kell!
-Miért is?-értetlenkedett Fanny, mert őt még senki sem értesítette, hogy a skacoknak próbájuk van.
Tom idehívta Gustavot és Georgot, mert ők a közelben voltak és így is időt sporolunk, mert nem kell elmenni értük.
-Sziasztok!-köszöntek boldogan mikor megérkeztek.
-Hello!-köszöntünk mi is.-Rég találkoztunk!-fűztem hozzá.
-Bizony! És hol voltatok bulizni, hogy későn keltetek?-nézett Georg Tomra és rám.
-Mi?! Sehol! Billék voltak valamerre!-nézett kérdően Billre a drágám.
-Hát… Igen…-mondta ikertesója, de tudta, hogy mindenki választ vár, hogy merre is kószáltak.
-Na jó! Ne nézzetek már így! Az az igazság, hogy mikor a parkban sétáltunk leültünk egy padra és hát… elszundikáltunk… szóval valószínűleg csövesnek hittek minket egy páran… Nagyon kényelmetlen volt és így kb. 11-kor felébredtünk és nagy nehezen hazataláltunk…-magyarázta barátném.
-Eszméletlen fáradtak voltunk és így egyből bedőltünk az ágyba és nyomtuk a szunyát…-fejezte be Bill.
Elsőre mindannyian csak tátott szájjal bámultunk rájuk, majd hatalmas röhögésben törtünk ki.
-Gratulálunk!-nevetett Gustav.
Mindenki felöltözött és összecsomagoltunk. Indulásra készen álltunk. Becsücsültünk a kocsiba és irány Magdeburg! Hans nagyon kedves volt. Vele is rég találkoztunk. Egész úton beszélgettünk. Gustav szerencsésen becsajozott! Georg szomorú volt, hogy neki nincs senkije, de megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova és összehozzunk valakivel! Miután megérkeztünk a városba egyből a próbaterembe mentünk. Hans hazaviszi mindannyiunk csomagját.
-Biztos, hogy itt akartok maradni?
-Elmehetnétek akárhova!-ajánlgatták az ikrek.
-Nem, köszi! Meg akarunk titeket nézni!-értettünk egyet Fannyval.
Kivülről egy elég lerobbant kicsi épület volt. Belülről viszont egy otthonos kis lakás-féle volt. Az egyik szoba volt a konyha. A másik egy picike fürdőszoba és egy négy ágyas hálószoba is helyet talált ebben a kis épületben. És ahol az élet szokott folyni, nem volt más, mint maga a próbahelyiség. Itt volt egy dob és egy mikrofon-állvány persze mikrofonnal. A két gitár az asztalon volt. Az asztal körül négy szék állt. Ezek mellett egy kanapé is volt.
-Foglaljatok helyet!-mutatott Gustav az előbb említett üloalkalmatosságra.
-Köszönjük.-ültünk volna le, de előbb Bill egy kicsit leporolta a helyünket.
-Így már jobb!-mosolygott.
-Kértek valamit inni?-kérdezte Tom.
-Vagy enni?-folytatta Georg.
-Aranyosak vagytok, de nekünk ez így teljesen tökéletes.-én.
-Inkább kezdjetek próbálni!-Fanny.
Párjainknak adtunk egy bíztató csókot, majd elkényelmesedve leültünk. Valószínűleg még sose volt itt nézőjük. Hát mindenből csak négy volt, szóval minden arra utalt, hogy ebben igazam van. Mindenki elfoglalta a helyét és kezdődhet a próba!!!
|