22.rész

Hogy semmi se legyen tökéletes, épp elkezdett csörögni a mobilom. Anya volt az.

-Bocsi, rohanok.-mondtam Tomnak és futottam a telómért.-Szia, Anya.-váltottam nyelvet.

-Szia, kislányom. Hogy vagytok?-kérdezte aggodóan.

-Minden rendben. Ti is jól vagytok? Elmondtad a többieknek hol vagyunk?

-Nálunk is minden rendben és csak Apádnak mondtam el hol vagy. Az öcséidnek azt mondtam, hogy egész héten ott alszol a Fannyéknál, mert mindennap korábban kell bemenned a suliba és ő közelebb lakik. Bár Máté nem nagyon hitte el, de végül beletörődött. És semmi különös nem történt?

-Hát, a fiúkat kergetik a rajongók, így nem tudom, hogy hogy fogunk kimozdulni. De egyébként semmi.-utaltam arra, hogy nem kell aggodnia és most már abba is hagyhatjuk a beszélgetést.

-Jó, rendben csak tudod nagyon aggódom. Nem nyaralsz túl gyakran kettesben a fiúddal.

-Jaj, Anya! Tom nagyon rendes és vigyáz rám!-ja tényleg az! De nem fogom neki elmondani, hogy mi történt… mármint azokkal a kiccsajokkal.

-Ok-ok, akkor szia! Puszi és szeretlek!

-Én is! Puszi!-és letettük.

-Ki volt?-kérdezte Tom.

-Csak Anya. Érdeklodött, hogy jól vagyunk-e.

-Aha. És mit mondtál rólam? Mert hallottam, hogy mondtad a nevemet.

Gondolom arra céloz, hogy elmondtam-e Anyának a félrelépését.

-Csak annyit, hogy nagyon rendes vagy és vigyázol rám.-itt mélyen a szemébe néztem.

Ő elnézett. Látszott rajta, hogy a délelőttit nagyon megbánta. Megöleltem és ezt súgtam:

-Nem kell emésztened magad. Felejtsük el!

-Köszönöm.-súgta vissza.

-És ma mit csinálunk?-kérdeztem tök vidáman miután elengedtük egymást.

-Hát, Billel azt beszéltük, hogy elmehetnénk négyesben vacsorázni. Még a helyet is kinéztük és az asztalt is lefoglaltuk már.

-Jaj, Tom! Én annyira szeretlek!

-Én is. -egy kis szünet- Én is szeretlek.-majd megcsókolt.

Olyan jól csókolt! És sose zavart a piercing. Hát már előttem is tudott vele gyakorolni… Aztán átmentünk a többiekhez. Szerencsére nem zavartunk meg semmit. Hehe. Még csak kb. 5 óra volt, így volt időnk a vacsiig. Eldöntöttük, hogy Activityzünk. Nagyon jól elbaromkodtunk. Gondolom gondoljátok, hogy hogy gondoltuk ki, hogy hogy lesznek a csapatok. A végén Fannyék nyertek. A nyeremény nem volt nagy szám csak annyi, hogy így Tomnak kell elterelni a rajongók figyelmét. Na csúcs, gondoltam magamba. Tomon is láttam, hogy nem rajong az ötletért, de muszáj volt elfogadnia. Azt kellett csinálnia, hogy ha a lányok várnak minket a folyóson, akkor az én pasimnak kell valamerre elfutnia, azok utána, mi meg lemegyünk a kocsiban, majd Tom is arra veszi az irányt, majd beugrik az autóba. Visszamentünk a szobánkba, mert mégiscsak át kell öltözni.

-Tom, milyen helyre megyünk? Úgy értem csinosan kell felöltözni?-kérdeztem tőle.

-Te ígyis úgyis mindig csinos vagy! De nem, nem kell ilyen ünneplo szintű cuccot venni. Hát én személy szerint hülye lennék olyan ruhákat magamra aggatni.

-Köszi a bókot és hát én se tudnálak úgy elképzelni.

-Erről van szó. Akkor mész öltözni, vagy előbb mehetek?

-Menj csak, én még válogatok!

Azt tudni kell, hogy a fürdőszobában szoktunk külön-külön öltözködni. Ő ment öltözni, én meg ruhát választani. Egy farmer miniszoknyát választottam egy csónaknyakú, rövidujjú felsővel, ami fekete volt, ezüst mintákkal. Leültem a kanapéra és vártam. Drága Tomon egy egyszerű -persze a méreténél jóval nagyobb- ing volt, egy tőle már megszokott farmergatyával. A sapka-fejpántos ügyet persze magán hagyta. Az ing egy kicsit furi volt, de tűrhető.

-Jól nézel ki!-modtam neki, miközben az ingét bámultam.

-Jó-jó tudom egy kicsit érdekes, de nem sokkal másabb, mint a póló.

-Nem, igazad van…

Ennyibe hagytam és mentem öltözni. Átvedlettem, majd feldobtam egy szolid sminket. A hajamat is csak simán kiengedtem. Visszafogottan, de csinosan akartam kinézni. A visszafogott tuti sikerült és a csinos is. Legalábbis ezt olvastam le Tom arckifejezéséről mikor kiléptem a fürdőből.

-Észvesztoen csini vagy!-mondta, aztán odajött, átkarolt és megcsókolt.

Ezt csak két alak tudta megzavarni, akik ott dübörögtek az erkélyen…