34.rész

Felpattantam és kirohantam a szag után. A konyhába vezetett.

-A francba! Ez nem igaz! Hogy lehetek ilyen béna!-dühögött Tom.

-Nyugodt meg, édes! Senki sem tökéletes! Majd segítek!-mondtam neki.

Biztos finom lett volna, csak drága Tomom miután berakta a cuccot a sütőbe leült TV-zni… Fannyék csak akkor jöttek be mikor mi már rég kisúroltuk a tepsit és azon tanakodtunk, hogy mi legyen ezek után a kaja.

-Elégedted? Gratulálok!-röhögött Bill.

-De ügyi vagy! Na nem baj! Szerencsétek, hogy a szomszéd néni sütit adott nekünk!-mutatta fel Fanny a kosárkát.

-Sütit? Hogyhogy?-kérdeztem.

-Hát kért egy autogramot Billtől az unokájának, de majd azt mondta, hogy nyerte a TV-ben. Na szóval elkezdtünk vele beszélgetni és csakúgy adta, mert úgyse eszi meg az egészet és akiknek csinálta lemondták a látogatást!-magyarázta Fanny.

-Szuper! Már majdnem éhen haltam!-kapta ki barátnőm kezéből a vacsinkat Tom.

-Hé! Nekünk is adj! Mi szereztük!-ment utána Bill.

Végül leültünk az asztalhoz és eszegettünk. Nagyon finom kókuszos muffin volt. Mikor az utsó falat is elfogyott, leültünk a kanapéra és megnéztünk egy filmet. Fogalmam sincs mi volt a címe. Egy német adón néztük. Valami akció film. Végülis jó kis film volt. Aztán valami vígjáték ment. Azt is megnéztük. Nekünk, lányoknak kényelmes volt, mert mindketten a barátaink ölébe raktuk a fejünket és hát így mi feküdtünk. Ők meg buzerálták a hajunkat. Tom néha meg is puszilgatott és megkérdezte, hogy nem-e vagyok fáradt. De nem voltam. Egy idő után Billék elmentek fürdeni és lefeküdni. Tommal még maradtunk, megvártuk a film végét.

-Anna! Fent vagy még?-kérdezte a végén.

-Aha, csak már nagyon fáradt vagyok. El is megyek tusolni.-és már mentem is.

Tom is indult csak ő a hálóba, megágyazni. Megfürödtem és bedőltem az ágyba.

-Figyi, szerintem mire visszajössz, már aludni fogok. Szóval jó északát!-mondtam mielőtt kiment volna a szobából.

-Ja, ok. Szép álmokat!-és odajött egy jóéjt-csókra.

Aztán ment fürcsizni. Szinte egyből elaludtam. Hosszú nap volt ez. A csónakozás és kb. hajnali 1-ig tartott a két film. Juj, mi lesz velem, ha a bandával megyünk turnézni?! Persze ha anyám belemegy… Szerintem ez neki is sok lesz… Ezt már tuti nem engedi meg… De azt álmodtam, hogy megengedi és már az első koncerten voltunk. Fannyval végignéztük a koncertet és a végén előbb elmentünk a skacok öltözojébe. Gusti és Georg már visszajöttek és kérdeztük, hogy hol vannak a többiek. Azt mondták, hogy autogramokat osztanak. Ők elmentek, mert dolguk volt. Kb. fél óra múlva már kimentünk megnézni az ikreket. Épp egy busz hajtott el és a végében ott dörömböltek az ablakon. Elkezdtünk futni, de nem bírtuk. Pár csaj elhúzta őket onnan. Mi meg csak bőgtünk.

-Baby! Hé, nyugi! Anna! Aúúúúú! Ez azért fájt!-mondta Tom miután jól pofán csaptam.

-Mivan?-öltem föl hirtelen.

-Á, semmi, csak pofán csaptál, mert fel akartalak ébreszeteni.

-Jaj, bocsi, én nem akartalak, csak rosszat álmodtam. Álmomban csaptalak meg! A földet vertem, mert dühös voltam. Tényleg, bocsánat!

-Ok, már nem is fáj! De mit álmodtál?-kérdezte már együttérzően.

-Hát azt, hogy…-és elmeséltem neki az egészet. A végén már a könnyeim potyogtak, úgy fájt visszaemlékezni.

-Drágám ez nem történhet meg, mert egy rakat biztonságiőr figyel ránk!-ölelt át.

Jó volt érezni, hogy így megért. És nem kiröhögött vagy valami hasonló.

-Köszönöm.

-Most inkább próbálj meg aludni! Csak 5 óra van!-engedett el egy ásítás közben.

Visszafeküdtünk és összebújva aludtunk el.