37.rész

A legnagyobb meglepetésemre drága, édes, imádnivaló barátnőim álltak türelmetlenül a kapuban. És amit az előbb írtam tedd ironiába!

-Ki az?-nézett rám aggódva Tom, miután a falhoz nyomtam magam, hogy nehogy eszre vegyenek.

-A barátnőink.-nyögtem ki.

-De… hát… nem csak holnap kéne jönniük?-értetlenkedett, és én erre csak bólitottam.

-Mit csináltok ennyi ideig?-érkezett a helyszínre Bill és Fanny.

-Itt vannak…-lógotta a fejét Tom.

-Kik??!!-kérdezték egyszerre.

-Hát a kedves barátnők!-emelte fel buksiját.

-Máris?! Jaj…-csatlakozott Fanny a borult hangulatunkhoz.

-De ez miért baj? Legalább előbb túlleszünk rajtuk! Menjünk és engedjük be őket!-mosolygott Bill.

Mi meg csak értetlenül néztünk rá. Végül elrohantunk egy fürdőköppenyért, merthát úgye fürdőruhában voltunk és az ikrek elmentek a nappaliba. Én meg a Fanny meg kimentünk.

-Sziasztok!-köszöntünk kedvesen.

-Hello!-köszöntek ők is.

-De hol vannak? Úgye nem becsapás az egész? Ja és bocsi, hogy előbb jöttünk, de már nem tudtunk holnapig várni.-mondta Zsani.

Összesen 6-an voltak Zsani, Zsófi, Adri, Zsuska, Dana és Cinti.

-Semmi baj, hogy előbb jötettek és nem becsapás. A fiúk bent vannak.-magyarázta Fanny.

-És hogyhogy csak ennyien vagytok? Én azt hittem többen jöttök.-néztem végig rajtuk.

-Hát titokban tartottuk, hogy jövünk! De egyébként is, ki jött volna még? A TH utáló csajok vagy a srácok?-világított az igazságra Zsófi.

-Igaz. Na gyertek be!-nyitottam ki a kaput.

A lányok szépen libasorban bejöttek, majd be a házba. Fanny vezette őket én meg mentem a végén. Nekünk a skacok háttal ültek a kanapén.

-Khm. Fiúk!-váltott németre Fanny.

-Oh, sziasztok!-jöttek oda az ikrek és udvariasan mindenkivel kezet ráztak.

A csajszik szóhoz sem jutottak és csak bambán álltak ott és tátott szájjal nézték a srácokat.

-Hát… öhm… üljünk le!-törtem meg a csendet.

Nagy nehezen mindenkit sikerült leültetni, ugyanis barátnőinket alig lehetett megmozdítani. Kérően néztem Tomra, hogy mondjon valamit. Csak nem tudta mit kéne. Billre néztem. Ő se tudott semmit. Jött Fanny. Ő se. Szuper! Én maradtam:

-Akartok valamit kérdezni tőlük? Mert most megtehetitek!

-Hát, akkor kezdjük az autogrammal! Hozunk papírt Annával!-nézett rám Tom.

Én meg csak mentem vele. Bementünk a hálóba és belekezdett a mondandójába:

-Figyelj! Valamit ki kéne találni, mert ennek semmi érteleme, hogy csak kukán ülünk és bámulnak minket!

-Igazad van, de akkor találj ki te valamit!

-Hát… valahogy beszélgetésbe kéne kezedeni és akkor talán megpuhulnak!

-De meg se szólalnak! De… várj csak! Beszélgessünk mi, négyen és majd csak beszállnak!

Megegyeztünk és kimentünk a papírokkal. Az ikrek adtak autogramot és aztán arról kezdtük beszélgetni, hogy hova menjünk holnap. Egy igen egyszerű téma, amihez bárki hozzászólhat! De bevált! Egy kisebb idő után. Aztán már mindenki megszólalt és már más volt a téma. Persze csak miután megegyeztünk, hogy holnap a legjobb ha itthon maradunk! A bandáról beszélgettünk. Meghát a többiek mindent tudni akartak a Kaulitzok gyerekkoráról. Már nevetgéltünk és olyan volt mitha már ezer éve ismerne mindenki mindenkit. És bekövetkezett amitől féltem…