38.rész

És bekövetkezett amitől féltem… Legalábbis úgy látszott. Az egész úgy kezdődött, hogy Adri nagyon elkezdett érdeklődni Tom raszta fürtjei után. Persze az ilyen témánál és egy ilyen helyes pasinál, nem lehet megállni, hogy ne fogtossuk össze a másik haját. Adri is így tett. De az édesem udvariasan levette magáról Adri kezét.

-Igaz, Anna? Hé Anna!-legyezett az arcom előtt Zsófi.

-Mi? Bocsi nem figyeltem.-persze, hogy nem, mivel épp az elöző jelenetet néztem.

Végülis Zsófi csak mesélt valamit Billnek és ahoz várta a nyugtázásom. Majd lefeküdtünk aludni. Mi, a párok ugyanúgy aludtunk a hálóban, csak pluszban kaptunk egy-egy lányt magunk mellé és 4 lány a kanapén csicsikált. Semmi érdekes nem történt az este- szerencsére. A másnap is csak abból állt, hogy otthon fürödtünk a Balatonban, meg pizzát rendeltünk és ragaszkodtunk, hogy egy öregebb fazon hozza a kaját. De még a vasárnap is nagyon uncsi volt. Csak akkor már pakolni is el kellett kezdeni.

-Te jó ég, mi történt?-kérdeztem ijedten Tomtól, miután mikor pakoltam a fürdőben bejött és kulcsra zárta az ajtót.

-Nem akartalak a barátnőid előtt megcsókolni, de nem bírtam míg elmennek!-és már meg is csókolt.

Hát igen, jobb is, hogy előttük kibírta. Az az igazság, hogy nekem is hiányzott már ez. De alig zárkoztunk be 1 perce máris be akarta valaki törni az ajtót.

-Ki az?-kérdezte dühösen Tom.

-Én, Bill. Légyszi engedj be! Már nagyon kell!-hallatszott a válasz.

Tom kinyitotta az ajtót és türelmetlenül visszajött hozzám:

-Ő nem zavar, igaz?-mutatott Billre.

-Engem nem, de őt?-néztem vigyorogva Billre.

-Áh, ugyan! Csak tessék!-és már ült is a klotyóra.

De megnyugtatok mindenkit, hogy semmit nem láttam belőle és nem is izgatott. Aki engem izgatott, azzal épp csókoloztam.

-Bill, itt vagy?-kopogtak az ajtón.

-Igen, édes itt vagyok!-kiabált Bill Fannynak.

Mikor végzett beengedte. Fanny csak nézett ránk:

-És ők?-kérdezte a nevetés küszöbén.

-Hát elvonultak. Mi is ezt tehetnénk.-és becsukta az ajtót, majd rácuppant Fannyra.

A többieket már hallottuk odakint, hogy kiabálnak, de nem érdekelt. Sajnáljuk, de el voltunk foglalva! De mikor már rájöttek, hogy máshol nem lehetünk csak a fürdőszobában, már kimentünk. Egy kicsit meglepődtek ahogy libasorban kisétáltunk a helységből, de mindegy! Délután az egész csapat együtt idult haza, csak külön-külön. A csajok és mi, a párok. A lányok nehezen akartak elszakadni a fiúktól, de muszáj volt. Most jön az, hogy beszámoljak drága anyukámnak, hogy Németországba készülök. De ott lesz velem Tom is. Bár magyarul nem tud, de majd segít valahogy! Az úton zenét hallgattunk, beszélgettünk és aludtunk. Előbb hozzánk jöttünk. Fannyéktól elbúcsúztunk bár hamarosan látjuk egymást. Szerencsét kívánt mindeki mindekinek és indulás!

-Hát, szerintem megengedi.-fogta meg a kezemet biztatóan Tom.

-Gondolod?-néztem rá félve.

-Derítsük ki!-és indultunk be a házba.

-Sziasztok! Jaj, de örülök, hogy épségben vagytok! Rakjátok le a csomagokat!-szólt a magyar üdvözlés anyámtól.

-Ok. És a többiek?-kérdeztem.

-Elmentek a játszótérre.

-Rendben. És hát beszélni szeretnénk veled.

Leültünk és anya még mindig vigyorgott. De nem fog sokáig.

-Anya! Tudod a fiúknak vissza kell menniük Németországba. És nagyon-nagyon hiányoznának, ha olyan messze lennénk tőlük. Meg hát a távkapcsolat alapból nem szokott nagyon menni…

-De drágaságom, azt úgye tudod, hogy még a suliban pótolnod kell és még van 4 napod az elszalaztott dolgozatok megírására. Meg még ma be kéne mindent másolni. Szerintem csak péteken beszéljünk erről.-és már el is ment.

-Mi van? Mit mondott?-kérdezte azonnal izgatottan Tom.

-Hogy még van a suli és csak péteken beszéljünk meg, hogy hogy lesz később…