16.rész

Hát igen ez vagyok én, olyanokat csinálok amit nem kéne…

-Az semmi!!! Engem nagyon megbámult!!!

-Na ne!!!

-Rám meg rám is kacsintott!!!

-Fuuu!!! De jó neked!

-Hát igen már megszokhattam volna!

És ezután röhögcsélés. Te jó ég, ha kiderítem, hogy ezek Tomról beszélnek… Kinyírom őket és Tomot is! Na de valójában bárkiről beszélhetnek. A sok nyavogós ribi! Hallgatoztam még egy kicsit, de már a nyári divat volt a téma… Ekkor valaki átölelt hátulról. Tom volt.

-Mit csinálsz? Csak nem hallgatozol? Enyje! Ha jól tudom ez nagyon csúnya dolog!-emlékezett vissza mikor úgyanezt mondtam neki.

-Jól van na! De ez más.

-Ja! Szóval a hallgatózásnak több fajtája van! Ez érdekes!

-Ha-ha. Nem csak nagyon zavaró volt, hogy itt nyávogtak és gondoltam először kihallgatom őket mielőtt átmegyek szólni, hogy nehogy valaki olyanhoz menjek akit nagyon megzavarnék vagy mittudomén.

-Aha.

-Jó, mindegy! De már nem megyek át mivel kész vagy és talán mire visszajövünk elhallgatnak.

-Ja talán…

Nem hisz nekem, de hát miért is hinne hiszen télleg hazudtam… De most mit mondjak? Hogy hallottam, hogy valaki olyanról beszéltek aki rájuk kacsintott meg ilyenek és tök féltékeny vagyok… Mert igen az voltam. Tudtam Tomról, hogy imád csajozni és nagyon féltem attól a gondolattól, hogy bármikor megcsalhat. Hát nem tudom… Mikor kizökkentem a gondolataimból már a parkban voltunk. Egymás kezét fogtuk és csak sétálgattunk.

-Min gondolkozol ennyire?-érdeklodött Tom.

-Hát mindenen. Miért te min?

-Azon, hogy te min gondolkodhatsz.

-Ja. Hahaha.

-Tényleg! Mikor az étterem előtt megláttunk azt a sok csajt és mondtad, hogy kettőre kimondottan emlékszel. Szóval mit is akartál akkor mondani?

Jaj ez tényleg ki akarja szedni belőlem. Az igazság az volt, hogy láttam azt a két fruskát, amint egyértelműen Tomot bámulták és röhögcséltek. De ez semmi! Aztán elkezdtek közeledni, én meg észre vettem és gyorsan el is vittem Tomot a helyszínról. De most ezt elmondjam neki?

-Háááát… Azt amit mondtam.-mondtam de nem volt valami meggyőző.

-Arra a nagyon hosszú, szőke és a kontyos barnára gondoltál?

Ez nem igaz! Igen arra! Honnan tudta? Ez így nem fer!!! Nem válaszoltam, mert nem is tudtam mit mondjak.

-Na! Mondj már valamit! Aha! Szóval rájuk! Akkor értheto!-vigyorgott.

-Mi???!!! Hogyhogy értheto?

-Hát úgyanis azok akartak odajönni hozzám, amikor neked hirtelen megint csúszdázni támadt kedved.

-Jó, igen rájuk gondoltam.

-Ez muris!-röhögte.

-Most, meg mi van? Miért röhögsz?

-Mert te féltékeny vagy!

-Dehogy vagyok!-hazudtam.

-De!!! Féltékeny, féltékeny, féltékeny, féltékeny, féltékeny, féltékeny vagy!!!

-Dehogy vagyok!!! Fogd be!!!

-Ok. De akkor is az vagy!

Na ez nakam is sok!!! De igaza volt!

-Jó az vagyok! De mit csináljak, ha egy nőcsábász a pasim?!