21.rész

-És veletek mi van?-érdeklodtem Fannytól.

-Semmi. Már azóta csókoloztunk is és Bill annyira édes és romantikus! Egyszerűen imádom!-és mesélt, hogy mikor csattantak el a csókok meg, hogy Bill énekelt neki meg, hogy mennyit beszélgetnek és minden ilyesmiről.

Én meg csak nyugisan hallgattam és mosolyogtam.

-De szerinted mi lesz, ha haza mennek?-kérdezte miután befejezte a mesélést.

-Tudod az amit nem akarunk. A táv-kapcsolatok nagy része nem szokott működni. És tudod ezt nem azért mondom, mert pesszimista vagyok, sőt ellenkezőleg, de most miért tápláljunk magunkba tév hiteket. Meg aztán talán te még maradsz Billel, de Tom tuti meg fog csalni Németo.-ban és azt nem élném túl. Hiszen tudod milyen! Mindenki tudja! Nem fog lemondani a csajozásról miattam. Főleg, hogy tök távol leszek, hogy megakadályozzam. Ez annyira borzasztó! De inkább váltsunk témát, mert elvégre még előttünk áll 6, feltehetőleg boldog nap!

-Ok váltsunk, és köszi, hogy én is nyilatkozhattam a témáról.

-Jaj, bocsi csak muszáj volt kiöntenem a lelkemet!

-Jó persze megértelek. És én sem mondtam volna mást, csak abban nem értek egyet, hogy Tom miattad tutkó nem mondd le a csajozásról. Mert bizti, hogy le fog!

-Na ne! Ezt nem mondhatod komolyan! Nem emlékszel mi történt kb. egy órája?

-De akkor azok a libák teljesen elcsavarták a fejét! És elég friss a ti kapcsolatotok is, hogy ez a nőcsabász nemet tudjon mondani egy elég lenge öltözeto csajszinak. Főleg kettőnek! De nehogy félreérts! Ezzel nem akarlak lelombozni!

-Jó persze gondolom! És igazad van!

Aztán azon tűnödtünk mit mondunk majd drága barátnőinknek, miután hazazúzunk.

-Nem kéne nekik beszámolni! Majd azt mondjuk, hogy a családdal nyaraltunk.-Fanny.

-És ha azokat látják otthon ez alatt a hét alatt?

-Akkor a nagyszülőkkel! De semmiképp se mondhatjuk el, hogy kikkel voltunk.

-Ja és azt se, hogy láttuk őket a Cometen! Semmit! Az autogrammokat meg valami örulttol vettük aki ott árulta őket a buli után.

Ekkor a fiúk betörték -majdnem szó szerint- az ajtót és gyorsan bekulcsolták. Úgy lihegtek, mintha maratont futottak volna.

-Mi történt?-léptem oda Tom mellé.

-Azok a… csajok… elkezdtek… kergetni…-nyugte ki a levegő kapkodás közepette.

-Jaj, ti szegények!-sajnálta őket Fanny.

-Hát akkor nem engedhetünk ki titeket ezentúl, nehogy valami bajotok essen.-néztem szigorúan Tomra.

-Mármint, nehogy behúzz nekem?-kérdezte vigyorogva, mert vette az adást.

Már nem lihegtek, de a tyúkok kitartóan verték az ajtót.

-Ezt nem lehet bírni.-mondta Bill és már indult a telefonhoz.

Felhívta a recepciót, hogy küldjenek fel biztonságiakat. Addig egy szobában voltunk. A lányokat elhurcolták és Fannyék gyorsan átrohantak a szobájukba. Újra kettesben Tommal. Te jó ég! Most jön az, hogy Bill beszélt vele… De nem mondott semmit csak elment felöltözni. Úgyanis úszni -legalábbis medencében- voltak. Mikor visszajött én csak ültem a kanapén és gondolkoztam. Mindenről… Tomról, azokról akik oda vannak érte és arról, hogy tényleg mi lesz ha hazamennek.

-Most mi nyomja az én drága egyetlenem lelkét?-kezdett hízelegni miután visszajött.

-Tudod minden. De nem szeretnék róla beszélni, még nem.

-Ok! Ahogy akarod!-játszotta a vadalmát.

-Mitől van ilyen jó kedved?

-Csak jó tudni, hogy milyen sokan vannak oda értem még külföldön is. J

-Na csak el ne szállj!-és elkezdtem csikizni.

Aztán meg ő engem. Ez áttorkollott birkózásba, nameg egy csókcsatába. Nagyon jól elszórakoztunk. Ezt csak Anyám tudta megzavarni…