24.rész

-De Tom hol van már???-tért vissza az aggódásom.

A többiek se tudtak mit mondani… Egyszer csak nagy sikítozást hallunk és Tom rohan ki a hotel bejáratán. Bevágódik a kocsiba és azonnal bezárta az ajtót. Semmi külső jele nem volt annak, hogy azok a fanok elkapták volna. Én csak elmosolyodtam és meg öleltem. Visszaölelt és közben ezt mondta -lihegve- :

-Halljátok, ezek gyorsabban futnak, mint gondoltam!

Fanny és Bill csak röhögtek rajta.

-De kis gonoszok nagytok!-mondtam nekik.

-Bocsi, de ez nagyon nagy! Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen túléled!-nyögte ki Bill két nevetés közben.

El is indultunk, bár a rajongók futottak egy ideig utánunk, de az autót nem tudták utolérni. Nagyon szép helyre mentünk. Mikor bementünk egypáran megbámulták a fiúkat különös kinézetük miatt és sugdolóztak is, de nem jöttek oda. Bár pár csaj odaakart, de az anyjuk nem engedte, mert gondolom nem akarta, hogy egy étteremben hangoskodjanak. Főleg egy ilyen elegáns étteremben. Odajött hozzánk egy muksó és elkísért minket egy csodás teraszra. Innen pont lehetett látni a Balatont. A vize varázslatosan csillogott volt. Órákig el tudtam volna nézegetni. Kiválasztottuk az ételt és az italt.

-Fiúk, ez gyönyörű! Jó választás volt ide hozni minket! Szerintem mindkettőnk nevében megköszönhetem.-mondtam nekik.

-Igen. Köszönjük! Tényleg gyönyörű!-Csatlakozott Fanny.

-De te még gyönyörűbb vagy.-mondták a skacok egyszerre, ki ki barátnőjének.

Fannyval csak elkezdtünk röhögni, de aztán meg is köszöntük a bókot. Nagyon jól elbeszélgettünk és nevetgéltünk. Olyan jól összeilletünk. Mármint mindannyian. Persze párosban is. Hehe. Mindenki szót értett mindenkivel. Én például imádtam Billel a banda dalszövegeiről beszélgetni. Fanny is el tudott beszélgetni Tommal, miután már megtudta, hogy nincs oka rá pikkelni. Mi így négyesben igazán jó barátok voltunk. Persze egyesekkel többek is voltunk mint barátok… Már szinte mindent tudtunk egymásról. Az ikrekről kiderült, hogy nagy csibészek voltak kiskorokban. Ezeken tudtunk nagyon jókat mulatni. Közben már kihozták az inniket és később a kaját.

-Mit nézel?-kérdeztem Tomtól aki igen feltűnően bámulta a rántott sajtomat.

-Tudod lehet, hogy meglepő de én még ilyen nem ettem. Többször akartam, de még sose jött össze. Valamiért mindig mást kértem.

-Nem meglepő. Én se ettem olyat amilyet te eszel.-mutattam rá a pizzájára, amin annyi minden volt felhalmozva, mint egy vegyesboltban.

-Nem ettél még pizzát? Ha jól tudom ez az egyik kedvenc kajád.

-Az is, csak még sose ettem olyat amit külön neked méreteztek.

-Ja, hát igen. Mire felírta miket kérek rá… Na akkor kérsz?

-Aha!-és tátottam a számat.

-De akkor te is adsz a tiédből!

-Ok! Csak add már!-türelmetlenkedtem.

Berakott egy falatot a számba, aztán én az övébe. Mindkettőnknek ízlett a másiké, így még etetgettük egymást egy ideig. Fannyék meg alig bírták vissza tartani a röhögést. De mi észre se vettük őket. Aztán úgy döntöttünk, hogy a sajátunkat esszük tovább.

-Elnézést, de két kisasszony érdeklodik, hogy zavarhatják-e önöket?-kérdezte tőlünk a pincér, mi meg csak értetlenül bámultunk rá.

-Figyi! Szerintem azok akik odaakartak jönni mikor megérkeztük.-sútogta Bill.

-Azaz rajongók. Akkor ne jöjenek!-kérte Tom.

-Akkor küldjetek ki nekik egy-egy autogramot és kész.-ajánlottam, de már későn.