25.rész
2006.11.06. 18:27
25.rész
-Akkor küldjetek ki nekik egy-egy autogramot és kész.-ajánlottam, de már későn ugyanis ekkor már betopanttak.
-Hallo!-köszöntek félénken.-Mi csak egy aláírást szeretnénk kérni és aztán már megyünk is!
-Ok! Van papírotok és tollaok?-kérdezte Tom meglepetésemre. Meg is böktem.-Nyugi! Szerintem ezek nem olyanok!
Beletörődtem és a lányoknál minden volt. A fiúk aláírták, de persze a csajszikák még elkezdtek kérdezősködni és így egy szép kis beszélgetés kerekedett ki az egészből. Fanny meg én csak értetlenül egymásra néztünk. Nem tudtuk mit kéne tenni… Ez az egész kb. majdnem egy óráig folyt, mikor a betolakodók anyja szólt nekik, hogy már haza kéne menniük. Így hát elmentek. Hála égnek!
-Jé, nem is gondoltam, hogy ilyen normális rajongóink is vannak!-jegyezte meg Bill.
-Ja, én se! De szerintem már nekünk is haza kéne menni!-ajánlotta Tom.
-Szerintem is!-mondtam és már álltam is fel. Fanny követett.
Az ikrek egy kicsit meglepődtek, de ők is felálltak. A skacok fizettek és teljes csöndben kimentünk és beültünk az autóba. Végig ilyen csönd volt. Csak akkor szólaltunk meg mikor megköszöntük a fiúknak a vacsit. Megérkeztük a hotelbe és mindenki ment a saját szobájába. Szótlanul elmentem letusolni. Tomot ez igen meglepte, de úgy kell neki! Hogy lehet a randink közepén társalgásba kezdeni két vadidegen csajjal.
-Van valami baj, hogy ilyen csöndes vagy? Ez nem rád vall.-mondta mikor kijöttem a fürdőből.
-Hogy valami baj?-kérdeztem, majd egy kis szünet.-Nincs.
Aztán elmentem TV-zni. Tom elment tusolni és mikor végzett odafeküdt mellém, hogy együtt TV-zzünk.
-Az a baj, hogy beszélgettünk azzal a két lánnyal?-tapintott rá a lényegre.
Nem mondtam semmit. Szembe fordított magával.
-Bocsáss meg! Ez tényleg nem volt valami szép dolog, de nekünk sem szabad elhanyagolni a rajongóinkat. Főleg, ha ilyen rendesek. És ti is nyugodtan beszállhattatok volna a beszélgetésben.
-Igazad van, megbocsátok. De, hogy mi, a beszélgetésbe? Ugyan, mi nem érdekeltük azokat a fanokat!
-Ha láttad volna milyen féltékenyen néztek rátok! Persze nem merték megkérdezni, hogy kik is vagytok. De olyan féltékeny pillantásokat nem csak ők vetettek.-mondta huncutul.
-Mi?! Ezzel azt akarod mondani, hogy féltékeny vagyok? Te csak ezzel tudsz gyanúsítani?
-Ha egyszer az vagy!-mondta tök nyugisan, miközben a TV-t bámulta.
Hát ilyen szemtelenséget! Ráültem, hogy ne lássa a TV-t és elkezdtem fürkészni a tekintetét. Egyértelműen élvezte, hogy szívózhat velem. De valljuk be, igaza volt. De most nem voltam annyira féltékeny. Csak egy kicsit. De tényleg!
-Na? Bevallod?
-Nincs mit.-hazudtam, de nem tudtam a szemébe nézni.
-Most nem kéne féltékenykedned, mert most ez kimaradt.-mondta és megcsókolt.
Haha. Ja ez kimaradt… Még jó! Félek, ha nem így történt volna a Balatonban végzi. De most mindent elfelejtettem és csak ott csókolóztunk az ágyban. Tudom, hogy szeret és, hogy nem csal meg többé. Mikor észbe kaptam, már épp készült levenni a pólómat.
-Ne! Légyszi! Én ezt még nem…-fogtam meg a kezét.
-Hát… jó. Ahogy akarod!-mondta és átölelt.
Na ne! Ez tuti ő? Mondjuk gondoltam, hogy ez nem maradhat ki, ha az ember vele jár… De arra nem gondoltam, hogy nem bántódik meg ha visszautasítom… Márpedig nem bántódott. Egymást ölelve aludtunk el és ébredtünk is. Legalábbis én ébredtem, mert ő még ekkor aludt. De nem akartam felébreszetni, így még ott maradtam.
|