5.rész

Tehát elindultunk. El se tudom képzelni! Egész úton egy szót se szóltunk egymáshoz Fannyval csak néha egymásra vigyorogtunk. Eszméletlenül izgatottak voltunk és én talán féltem is egy kicsit. Na jó nagyon! Nem tudom mitől, de féltem… Végül megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és a sofőr reszortja volt az is, hogy felvezessen minket a fiúk szobájába. Méghogy szoba! Felértünk és ez nem szoba, hanem lakosztály! A sofőr itt hagyott minket és csak álltunk egy bazi nagy üres szobában és azt se tudtuk mit csináljunk. Aztán leültünk a kanapéra (mintha otthon lennénk!). Ekkor nyílik az egyik ajtó és bejön Bill.

-Sziasztok!-köszönt vigyorogva.

-Hello!-köszöntünk mi is.

-Azt beszéltük Tommal, hogy ti itt lesztek-itt rám nézett-mi meg-itt Fannyra-odabent.-magyarázta Bill.

-Ok!-mondta Fanny és elindult Bill felé.

-Hé, Bill! És Tom hol van?-kérdeztem tök kíváncsin.

-Még keszülődik, de hamarosan jön.-nyugtattot meg.

Hát ok, hiszek neki. De mikor? Ez itt a kérdés! Hát most! Jaj, de édi! Édibb, mint tegnap!

-Hello!-vigyorgott.

-Szia!-vigyorogtam vissza.

Leült mellém és csak néztük egymást! Úristen ezt nem bírom! Ha nem csókolhatom meg akkor nem! Így el akartam kezdeni vele beszélgetni csak nem jutott eszembe miről. Ez csővi lesz, de sebaj.

-Szóval, tegnap nem volt nálam a telóm, de szeretném, ha aláírnád.

-Óóó, ok.

Ahogy elnéztem nem erre a kérdésre számított. De jobb nem jutott el a korlátolt agyamig. Főleg, hogy több mint a félet elvette. Szóval érted hogy értem. Végül aláírta.

-És, hogy vagy? Nem vagy túl fáradt?-kérdezte. Na ez se valami érdekes téma…

-Nem. A fáradtság elszáll, ha találkozom van valakivel.J -mondtam. De nem akárkivel! Tom Kaulitzcal!

-Aha.-mosolygott rám.-És hogyhogy nem aludtatok?

-Hát tudod nem vagyunk hozzászokva, hogy a kedvenceinkkel találkozgassunk.

-Ja, hát persze gondolom…-és itt egy kicsit elszomorodott.

-Mi a baj?-ijedtem meg a hirtlen hangulatváltozástól.

-Semmi…

-Aha, szóval nem akarod elmesélni? Ok!-vágtam be a durcit.

-Hé, ne durcizz! Ha akarod elmondom!

-Akkor?

-Hát csak az, hogy én csak a kedvenced vagyok?

Áááá, szóval ez zavarja! De cukor! Hát nem?

-Hát bizonyos értelemben. Szóval, nem csak…

Erre olyan édesen elkezdett megint vigyorogni, hogy azt hittem megzabálom.

-Azért!-és elkezdett csikizni.

-Hahahahahahahahahagyd… abba!!!-alig bírtam beszélni, de ennyit ki tudtam mondtani.

-Huuu, most már tudom, hogy mi a gyengéd.J -mondta, miután abbahagyta.

-Na szép! Még csak tegnap találkoztunk és ezt máris kiderítedted!

-Nem volt nehéz! J

És utána csak dumáltunk mindenről ami eszünkbe jutott. Amikor kiabálást hallutunk a másik szobából, ahol Fannyék voltak. Bill kiabált. De miért? Riadtan egymásra néztünk Tommal és beszaladtunk…