11.rész

-Ó, hogy ez nem jutott eszembe! Én ész! Akkor most mi legyen?-gondolkozott el Fanny.

-Háááát… Megvan!!!!

-Na mi az?

-Mondd azt nekik, hogy te most elmész, de várd meg míg kijönnek ide és, hogy lássák, hogy ezzel a kocsival mész el! Aztán talán elkezdenek követni!

-Ja! Mondthatom király ötlet! És mi lesz ha, mondjuk nem követni kezdenek, hanem a rendőrséget küldik utánunk?

-Jaj az túlzás lenne. De tőlem azt is mondhatod, hogy ha nem hiszik el a ,,mesédet” akkor jöjjenek velünk és bebizonyítod!

-Hát először inkább ezt próbálnám meg ha nem jó jön az eszement ötlet!

-Kösz! De ez is az én ötletem volt! J

-Jó ez igaz! Akkor pár perc és jövünk! Ok?

-Aha.

Én meg visszaszálltam az autóba. Arra számítottam, hogy Anya letámad, hogy voltam, de nem. Beszélgetett a sorfőrrel! Méghozzá magyarul!

-Már bocsánat, de te tudsz magyarul?-kérdeztem a sofőrt.

-Jaj a francba! Most lebuktam! Igen tanultam magyarul és tudok is.

-És miért nem szóltál erről?

-A fiúk kértek meg, hogy ne szóljak, mert gondolták, hogy biztos beszélgetni fogtok a kocsiban és én lettem volna a poloska… De kérlek ne mondd el ezt nekik, mert lenyakaznak!

-Dehogynem elmondom! De szólok, hogy ne nyakazzanak le, mert azért csúnya dolog kihallgatatni másokat!

-Őőő, közbe szólhatok? Szóval milyen fiúk?

-Háát, öhmm Anya azok a fiúk akikhez megyünk. A másik Fannyval jött össze.

Itt egy olyan neszóljegyszótse pillantást vetettem a sofőrre. Szerencsére megértettem és kacsintott. Ahogy látom drága barátnőmnek sikerült meggyőznie legalább az Anyját. Szuper! Beszálltak a kocsiba. Elindultunk. Anyáink köszöntek egymásnak és persze Fanny-anya egyből elkezdett érdeklodni, hogy mi miért is vagyunk itt. Anya elmondta neki, hogy be akarok neki mutatni neki valami srácot akivel összejöttem. Mariann(Fanny-anya) erre persze elmondta, hogy az ő lánya is csak ő azt állítja, hogy azzal a lányos kinézetű énekessel jött össze a Tokio Hotelből. Anya erre röhögni kezdett, aztán abba is hagyta és kérdően rámnézett. Hát igen tudta rólam, hogy Tom a kedvencem és gondolom azt várta, hogy halál nyugisan jegyezzem meg, hogy én meg vele járok. Dehogy, inkább elfordultam. Ez után mindenki csöndben volt. Megérkeztünk. Felmentünk. Bementünk. Senki sehol. Szerencsére. Anyáink leültek. Mi bementünk a hálójukba. A fiúk egyből odajöttek és elkezdtek érdeklodni. Mi mondtuk, hogy itt vannak és ki kéne mennünk.

-És csak úgy állítsunk ida eléjük? Előbb készítsétek fel őket!-ajánlotta Tom.

Beleegyeztünk. Kimentünk. Jaj ez nehéz meccs lesz!

-Szóval… Légyszi ne mondjatok semmit, amíg ki nem hívtuk a fiúkat!-kezdtem.

-A dolog így hangzik:…-és Fanny elmesélte az Anyuknak mindent attól kezdve, hogy belógtunk a VIP-partyra, néha én is besegítettem. A csókot inkább kihagytam. Fannynak meg nem is volt.

-És most itt vagyunk.-fejeztem be.

-Szép kis történetet találtatok ki és most már kérjük a pezsgőt, mert végighallgattunk.-mondta röhögve Anya.

-Tom! Bill! Gyertek be légyszi!-kiabáltam németül.