13.rész

Tehát ott csókoloztunk és nem is tudom mikor hagytuk volna abba, ha Billék nem szólnak, hogy menjünk reggelizni. Felhozzaták a szobába, mert ha a Kaulitzok lemennek tuti letámadják őket.J De persze a legkényelmesebben kajáltunk. Leültünk egy körben az ágyon és középen a kaja. Most hagyj ne részletezzem mit ettünk. Nagyvonalban mindent amit csak reggelire lehet. Aztán elmentünk átöltözni.

-Na mindenki készen van? Csak mert a kocsi már itt van!-kiabálta Bill.

-Aha, készen!-mondtuk mi, többiek egyszerre.

-Akkor indulás!

A sofőr, akinek közebn kiderült, hogy Hans a neve feljött és segített levinni a csomagokat. Tényleg erről jut eszembe! Felrehívtam Tomot és megkérdeztem:

-Figyu, titeket miért érdekelt, hogy miről fogunk beszélgetni az autóban?

-Mivan?-értetlenkedett.

-Jaj, tudom, hogy tudod, hogy tudod, hogy tudom.

-Na ezt komolyan nem értem.

Jaj, de édi mikor értetlen!

-Csak az, hogy megkértétek Hanst, hogy hallgasson ki minket!

-Jaaaaaa!!! De te honnan tudsz erről?

-Elmondta miután hallottam, hogy magyarul beszélget Anyámmal.

-Óóó, én kinyírom!

-Nem fogod tudni, mert előbb én nyírlak ki!

-Miért?-döbbent le.

-Hát tudod nem szép dolog másokat kihallgatni.

-Jó ez igaz. De akkor azért mondta azt, hogy nem is beszélgetettek.

-Igen, mert megkértem, hogy ne beszéljen.

-A francba!-de kis!!! Nemhogy bocsit kérne! Na mindegy, így is ugyanúgy bírom!J

Aztán már mennünk is kellett. Hát gyorsan lerohantunk, nehogy a fanok elkapjanak! Beugrottunk a kocsiba és irány a Balcsi! Hát vagyis csak egy közeli városka egy király hotellel. A Balatonaban úgyse tudunk fürdeni, mert ahhoz még hideg van, így majd a hotel medencéjében! Az is tuti lesz!

-Jaj annyira örülök, hogy itt lehetünk!-törtem meg a csendet, mert már untam. Szemmel láthatóan mindenki örült ennek.

-Én is úgyszint!-mondta Tom és szorosan átkarolt.

-Mi is!!!-jegyezte meg a másik páros.

Egy kisebb buszban utaztunk, ahol a hátsó rész, ahol ültünk, egy fallal volt elválasztava a vezető résztől. Az ülések egymással szemben voltak. Mindenki a maga kedvese mellett ült.

-És mi lesz mad az első ottani dolgunk?-kérdezte Fanny.

-Hát a fürdéééés!!!!!-örültem magamnak.

-Hogy mi???!!! Azt hittem alszunk!!!L -Tom.

-Tőlem aludhatsz, de én fel akarom deríteni a medencéket.-én.

-De én veled szeretnék aludni!-Tom.

Erre mindenki nevetni kezdett.

-Aludjunk itt a kocsiban! Úgyis még arrébb van mire megérkezünk!-én.

-Na jó, igaz!-Tom.

Pár perc múlva már aludt is. De cuki! És még mindig össze voltunk bújva! Később már én is aludtam. Fannyék is összebújtak, de ők csak zenét hallgattak és beszélgettek.

-Te nem vagy álmos?-Fanny Billhez.

-Nem annyira. Egyébként is jobb veled beszélgetni!J

-Köszi.J És Bill… mi lesz ha hazamentek? Után… mi lesz… velünk?

-Hááát, tudod ezen már én is gondolkoztam. De szerintem még ne gondoljunk semmit. Addig felejtsük el.

-De én képtelen vagyok!

-Hmmm, tudom, hogy hogy tudnád!J

-Ó tényleg? És mikor osztod meg velem?

-Most!-és megcsókolta! Az első csókjuk! És én lemaradtam róla! Hehe. Mondjuk ők se voltak ott a miénknél.