20.rész
2006.11.06. 18:21
20.rész
Mikor Fanny kinyitotta az ajtót Tom egyből beszaladt egyenesen felém. Leguggolt elém és megcsókolt. Fanny és Bill elrántották előlem, én meg csak felálltam.
-Várjatok! Légyszi, hagyjátok! Inkább én meghallgatom!-mondtam.
-De… azt mondtad, hogy… Biztos?-kérdezte Fanny miután látta, hogy komolyan gondolom.
Én csak bólintottam, ők meg kimentek. Leültem a kád szélére, Tom oda akart ülni mellém de nem engedtem neki. Ezért csak megállt előttem.
-Mire volt jó, hogy megcsókoltál?-kezdtem, de nem néztem rá, mert a lelkem méllyén, örültem, hogy ezt tette, csak még magamnak sem mertem beismerni.
-Hát, arra, hogy… hogy gondoltam így megmutatom, hogy… én… még mindig… csak téged akarlak a barátnőmnek.
-Szóval a barátnődnek? Aha…
-Ezt most miért mondtad?
-Tudod, gondoltam legalább azt mondod, hogy… szeretlek.
Ekkor már ránéztem. Ő meg most kezdte el bámulni a földet. Nem számított rá, hogy ezt kérem tőle.
-Jó, akkor mondd meg miért nem ellenkeztél azoknak a ribancoknak!-váltottam témát.
-Mert tudod, elkapott a vágy és gondoltam engedek nekik egy ideig, hogy aztán lekopjanak. De az az egy ideig elhúzodott. Kérlek bocsáss meg! Én téged komolyan… szóval… szeretlek.-ezt az utolsó szót halkabban mondta.
Nem momdtam semmit, csak odamentem és megöleltem. Igen, megbocsátottam neki.
-Köszönöm.-súgta a fülembe.
Kimondta a három bűvös szót: bocsánat, szeretlek és köszönöm. Megcsókoltam. Ahogy éreztem örült neki. Mikor abbahagytuk, szigorúan ránéztem:
-Első és utsó.
-Persze! Megígérem!
És kimentünk. Billék csak ültek és olyan aggodó arcot vágtak, hogy azt hittem elröhögöm magam. Mikor megláttak minket felpattantak és kérdően néztek ránk. Én csak bólitottam. Fanny vette az adást és odajött megölelni.
-De mindent mesélj el!-mondta magyarul.
-Ok!
-Képes leszel vele kettesben reggelizni?-kérdezte aztán már németül és hangosabban.
-Nyugi, nem lesz semmi! Megesketett.-szólalt meg Tom.
Átmentünk a szobánkba és megreggeliztünk. Nagyon feszült volt a levegő. Miután végeztünk a kajával megkérdezte:
-Figyelj, én nem szeretném ha ilyen feszült lennél! Légy szíves oldodj fel! Esküszöm nem foglak még egyszer megcsalni!-olyan édes volt és éreztem, hogy komolyan beszél.
-Rendben. És tényleg hálás vagyok ezért.
Ezután megbeszéltük, hogy a srácok elmennek valahova, mi meg a Fannyval beszélgetünk. Barátnőm átjött és ott dumáltunk. Persze magyarul, hogy azt se felejtsük el. Hehe.
-Na, hogyhogy megbocsátottál neki?-esett nekem egyből.
-Hát…
-Elvarázsolt! Megvett a csókjával! Gondoltam! Ez nem igaz! Megint ezt fogja csinálni! Teljesen ki fog készíteni!
-Dehogy fog! Tudom, hogy komolyan gondaolja, hogy nem!
-Na majd hamarosan kiderül!
-Mi? Ezt hogy érted.
-Hááát, szóval… megkértem Billt, hogy beszéljen a fejével…
-Mi? Ezt nem kellett volna! És ha azt hiszi, hogy én úszítottam rá? Akkor be fog sértődni!
-Dehogy! Akkor megmondom neki, hogy én voltam! Vagy ha nem is beszélt komolyan, akkor neked is könnyebb lesz, ha megsértődik. De most az egészet meséld el, hogy mi volt a fürdőben!
-Ok…-és meséltem és meséltem.
-Aha… Szóval az volt a fő dolog, hogy azt mondta, hogy szeret? Cseles a gyerek!
-De komolyan gondolta! Éreztem!
-De csak mert elvakít a szerelem!
-Tudod, muszály lesz beletörődnöd, hogy még mindig együtt vagyunk! Ha tetszik, ha nem!
-Én nem azért mondtam! Csak nem szeretném, hogy még egyszer csalodj!
Meg is álapodtunk ennyiben. Ezek után róluk beszélgettünk…
|