29.rész

Olyan hirtelen jött ez az egész. Hogy elmentünk a Cometre. Összefutottunk Billel, aztán Tommal. Másnap meghívtak a hoteljükbe. Összejöttünk és elmentünk nyaralni. A sajtó mindent megtudott és a srácok rajongói is. És megváltozott az életem. Pár nap alatt. Ilyen még sose történt velem.

-Jó reggelt! Ha mondhatom ezt 11-kor… Tök furi magyarul beszélni. Először a boltban is németül kezdtem dumálni és olyan hülyén néztek rám, mert mikor bementem magyarul köszöntem.-Fanny hazaért.

-Ügyi vagy! Hát igen Tom német levelét egyből megértettem, de a te magyar üzidet háromszor kellett elolvasnom! Tényleg, hogy keveredtünk ide?

-Hát valami kihaltabb környéket kerestünk és itt kötöttünk ki. A fél éjszakát átkocsikáztuk. Ma Hans idehozza a cuccainkat és a hotelbe már nem megyünk vissza.

-Aha… És ki vitt be az ágyba?

-Tom. Ki más?

-Senki, csak csoda, hogy elbírt!

-Haha! Na reggelizünk?

-Ok. Aztán menjünk fürdeni!

Fanny belement, így elmentünk kajálni, aztán fürdőruci és irány a víz!

-Ez tök jó meleg! Kár hogy nincsenek itt a skacok!-vigyorogtam.

-Ja, de ezzel jár, ha híres vagy!-vigyorgott Fanny is.-Te, nem a telód csörög?

-Tényleg! De jó füled van!

És már rohantam is a mobilomért. Adri…

-Szia, Adri!-köszöntem vidáman.

-Jé, de vidám vagy! Nem is értem miért! Nem gondoltad, hogy a barátnőid érdemelnek annyi tiszteletet, hogy beavasd őket, hogy kivel jársz jelenleg! MIÉRT KELL AZ ÚJSÁGOKBÓL ÉRTESÜLNÜNK??? ÉS EZT A FANNYNAK IS ÜZENEM!!! HISZEN OTT VAN VELED, NEM???!!! JA ÉS MÉG KI IS??? CSAK NEM TOM A TOKIO HOTELBŐL???-kezdett kiabálni.

-Hé-hé!!! Nyugi! Látod ezért nem akartam elmondani! Mert nem értenétek meg!!!

-Ha elmondtad volna másképp reagálnánk!-higgadt le.

-Igazad van… Bocsánat…

-Jó, rendben, mert megértelek én se csináltam volna másképp. De azért… szóval… bemutattok majd nekik?

-Persze! De meg kell ígérned és mindenkinek valamit!

-Tudom-tudom! Nem csapjuk le őket a kezeitekről!

-Ok! Akkor most hétvégén gyertek le a Balcsira! Majd küldök SMS-t, hogy pontosan mikor és hova!

-Rendben!

-És mindenkinek mondd meg, hogy Fanny is meg én is sajnáljuk!

-Persze! Ok! Akkor a hétvégén talizunk!

-Ok, és köszi! Szia!

-Nincs mit, szia!

Kimentem Fannyhoz és elmeséltem neki mi történt.

-Na ez szép! De jó, hogy nem haragszanak ránk annyira! És hogy le is jönnek a hétvégén!-így szólt a reagálás.

-Igen, az jó…-és elkezdett csörögni a telóm. Tom…

-Szia, szivi!-köszöntem.

-Hello! Úgye nem ébresztettelek fel?

-Nem. De hol vagytok már?

-Már megyünk haza, csak aggódtunk, hogy minden rendben van-e.

-Igen, minden ok. Csak már a barátnőink is olvasták az újságot és egy kicsit kiborultak, de megbeszéltük.

-Akkor örülök!

-Ja, de van még valami aminek nem bizti, hogy fogsz.

-Mi???

-Lejönnek hétvégén.

-Micsoda??? Mármint hozzánk??? De miért???

-Hát tudod a barátnőink! És megkértek, hogy mutassunk be titeket nekik!

-Jó, rendben! Most mi tudok erre mondani!

-Ok, köszi! Na akkor majd jöttök, puszi!

-Puszi! Szeretlek!

-Én is!!!-és leraktuk.

-Ahogy hallom belement.-Fanny.

-Igen… szerencsére. Rendelünk pizzát ebédre?-kérdeztem miközeben a számat nyaltam.

-Ok! Egy óriást! Extra sajttal!

-Ok!!! És kukoricával, meg sonkával!

-Aha és zöldségek is legyenek rajta!

-Ok!-és már tárcsáztam is.-Egy óra és hozzák.-mondtam miután leraktam.

Még kint maradtunk és a fiúk már 10 perc múlva meg is jöttek és elkezdtek mesélni…