35.rész

Már nyugodtan aludtam és nem álmodtam semmit. Mikor felkeltem Tom még aludt. Szerencsére már nem voltunk összebújva, mert így kimehettem. Még senki sem volt fenn, csak én. Elmentem reggelit csinálni. Készítettem pár szendvicset. Én is fogtam egyet és kimentem a stégre. Ott ültem és eszegettem. Meg gondolkoztam. Mostanában sokat csináltam ilyet.

Elvégre tengernyi csaj szeretne a helyemben lenni. Akár csak egy napra, egy órára. És én? Már több mint egy hete járok vele. Nagy álmom volt ez. De a díjátadóig csak tetszett. Aztán mikor megláttam egyből beleszerettem. És valószínűleg ő is. Legalábbis remélem. Ő nem olyan, mint Bill, hogy ha jár valakivel akkor szereti is. Bár, ha csak lefektetni akarja a lányt, akkor nem is jön vele össze. Szóval tőlem nem csak azt akarja. Németországban szerintem rosszabb lesz, mint itthon. Mármint a rajongók miatt. Ott többen vannak. És biztos már ott is ismernek minket.

-Jó reggelt! Finomak a szendvicsek.-ült le mellém Bill.

-Jó reggelt! Köszi!-mondtam.

-Hajnalban meghallottam, hogy Tom ébreszget. Bocsi, véletlen volt, csak inni voltam.

-Semmi baj! Csak azért volt, mert rosszat álmodtam.

-Aha. És mit álmodtál?

-Hát, hogy Németországban egy koncertetek után elraboltak titeket a fanok. Nagyon megijedtem.

-Igen? Én most a barátnőitektől tartok.

-Jaj, tényleg holnap jönnek! De miért? Nem kell félni tőlük, majd Fannyval lefogjuk őket.

-Haha, köszi. Egyébként csak azért jöttem ki, mert Fanny is alszik még és nem akartam egyedül lenni.

-Aha. Figyelj, azt hallottam, hogy Tommal nagyon jóban vagytok és…-de nem hagyta, hogy befejezzem, tud ez valamit…

-Tom szeret téged! És igen nagyon jóban vagyunk, mindent megbeszélünk. Néha még megbeszélni sem kell, mert azt is mondhatom, hogy egymás fejébe látunk. Visszatérve Tomra… Lehet, hogy nem arról híres, hogy neki a szerelem számít. De te más vagy neki! Nagyon szerencsés vagy, mert az én öcsém fura egy fazon! De jobb lesz, ha figyeled! Mert hiába szeret, félreléphet. Nehéz lesz neki elfelejteni azt az időszakát, mikor mindenkit végigtaperolhatott.

-Bill, köszönöm, hogy ezt elmondtad!-és megöleltem.

-Khm.-szólt egy hang a hátunk mögül.

-Bocsi, édes, de Bill olyanokat mondott amitől teljesen happy lettem!-álltam fel és adtam Tomnak egy csókot.

Aztán bementem Fanny épp jött ki, de behívtam. Gondoltam, hogy Tom egyből letámadja Billt, hogy mit mondott nekem. És hagyom Billnek, hogy elmondja neki.

-Mi van? Miért nem mehetek ki a pasimhoz?-értetlenkedett Fanny.

Én meg magyaráztam. Megértett és idebent reggelizett. Pár perc múlva bejöttek a fiúk is. Bill és Fanny elkezdték egymást ostromolni jóreggelt-csókokkal. Tom meg elém állt:

-Szívi nem igaz, hogy ezt tőle kellett hallanod.

-De az. És bocsánat ezért. De tudod…

De nem mondhattam végig, mert megcsókolt. Nem igaz, hogy senki sem engedi, hogy végigmondjam. Ennyire kiszámítható vagyok? Na mindegy! Mindenesetre ez a fajta beszéd megszakítás tetszett. A délelőttünk abból telt, hogy az ikrek telefonon egyeztettek a banda többi tagjával, hogy mikor lesznek a koncertek és hol. Én meg drága barátném csak unalommal néztük, hogy írogtanak és megszervezik, hogy mikorra és hova kell érniük.

-Fanny, segítessz ebédet csinálni?-kérdeztem tőle tök hangosan.

-Igen, akkor menjünk és vegyünk hozzávalókat!-ő is hangosan.

De a fiúk ránk se hederítettek. Sértődötten elmentünk.

-Hogy lehetnek ilyenek? Ok, hogy ez a munkájuk és tiszteletben kell tartanunk, de akkor is!-dühögtem.

-Ez az! De mindegy, ezen ne húzzuk fel magunkat.-nyugtatott meg Fanny.

Megvettük a cuccokat és mikor kiléptünk a boltból már vártak. De nem a barátaink, hanem a csúnya, gonosz boszik akik végezni akarnak velünk, mert boldogan élünk azokkal akiket szeretünk.